Húúú, nagyon érezzük a jó időt!

Eszeveszett módon tört ki megint az "egybőlnyár"!(Évek óta ez megy.) Ugye múlt héten még a bélelt kabátkámban fagytam meg az ovi előtt, amíg a kapunyitást vártam. Ma spagettipántos ruciban lehetett napozni, valami bődületes hőségben, le is égett az orrom. A gyerekek is megvadultak, megállás nélkül bicajozni kell, meg rohanni. Mondjuk a szúnyogok is előbújtak, és vérszomjasan támadnak, ami megmagyarázza ezt a nagy futást...... A Lányok (a barátnőim) sportolni kezdtek. Abszolút egyre jár a rugónk, mert nem beszéltünk össze, mégis kiderült, hogy egyszerre kezdtük tréningezni. Én spéciel futásnak eredtem. Ami azért roppant vicces, mert (eltekintve két gyengóci kocogástól) úgy számolom, hogy (nem vicc!) 14 éve nem futottam. Ez brutális, kimondani is rossz. Itt ülve a gép előtt azt kell mondjam, hogy ez lehetetlen, teljesen szürreális, kizárt dolog, hogy ennyi éve tespedjek! Mondanom sem kell, úgy éreztem, remekül megy (első futásnál előfordul, hogy jónak érzi az ember). Valójában a fél távon gyalogoltam, mert nem bírták a lábaim. Jó hír viszont, hogy a levegőm nem fogyott el. Hahahaha! Talán ha nem sétálgattam volna annyit, kiderült volna, meddig is bírom levegővel....:D
Na, lényeg, hogy hat ránk a jó idő! Rengeteg dolgom van, amit intéznem kellene, a varrást is totál elhanyagolom mostanában, pedig volna mit.......éppen táska-mániában szenvedek. Kerestem a neten táska-szabásmintákat, két egyszerűbb darabot el is készítettem, de még többet szeretnék csinálni. Tök viccesek ezek a hatalmas oldaltáskák, meg kis "basket"(kosár)-nak nevezett rongyszütyők. Már el is ajándékoztam őket, de csinálok még, és lefényképezem.
.......... .s.a.j.n.o.s. épp nincs egy friss képem sem...........

Jó helyen jársz!

Uncsi volt a régi "megjelenésem", hát megváltoztattam.
Régóta tervben volt, hogy saját külsőt adok a blognak,
nem ám csak úgy sablon-módra....
Ez a mostani még nem végleges, kísérletezek.
Ha valamelyik tetszik, vagy ötleted van, írj nekem! :)

Főztem

:)

Pucoltam ezt a remek kis krumplit, vizes lett a pólóm, így-e:

ZÖLDALMA :D

Nice! 

Hihetetlen ez az idei tavasz

Van egy icipici kertecském. Imádom, mikor előbújnak benne a mini-virágaim tavasszal. Le is fényképezem őket minden évben, idén is megörökítettem az első növénykéimet, aminek nagyon örültem, mert ha már van virág a kertben, akkor tutira itt a tavasz! Gondolom....

 

A farsangnak is vége

Itt minálunk épp véget ért a farsangi szezon. A nagyobbik gyerkőcöm sajnos lemaradt róla. Eszméletlenül nagyon-nagyon szeretett volna vingcsunos lenni (mindenkitől elnézést kérek, aki a "szóban forgó" sportot űzi, és bántja a helytelen megnevezés!). Mivel nem találtam a padláson lévő 4000 tonnányi ruha közt a karateruhát, hát varrtam egyet. Nade! Fehér anyag kellett, jó vastag. Volt is egy meseszép, virág mintás régi damasztom, még a nagymamám terítője volt. Hatalmas, igazi békebeli , csodaszép anyagból. Nyaranta ebből csináltam tetőt a homokozóban a kölykök feje fölé, hogy meg ne főjenek a napon. Kicsit foltos volt ugyan, de tetőnek pont jó. Fájó szívvel feláldoztam, és felszabdaltam a netről levadászott gí-szabásminta szerint (jól írom?). Ata felvette, és azon nyomban csodás karatebemutatót tartott benne. Másnapra belázasodott. Farsangi buli sztornó! Az ötleteikkel egyébként mindig meglepnek. Kérdeztem a kisebbet, ő mi szeretne lenni. Nem csalódtam, tudott olyat mondani, amitől fura mosoly csavarodott az arcomra. Báti azt mondta tök határozottan,hogy ő dobókocka lesz! (Jujj.) Oké, az leszel Kicsikém - anya tele van önbizalommal, meglesz. Végül is kaptunk egy meseszép, hatalmas kartondobozt, abból nem volt nehéz elkészíteni a jelmezt, de azért akadt még vele néhány felejthetetlen pillanat. Az egyik az volt, hogy reggel nem fértünk be vele az ovi bejárati ajtaján. Aztán betuszakoltuk a dobozt (kicsit legyalultam a széleit, de befért). Beöltözött a fiacskám, de úgy látszik, már jó előre beizzította a hangulatot a csoportban, mert ordítva kiözönlött az összes kisgyerek az öltözőbe, és kiabálták hogy "itt van a dobóóóóóóókocka, itt a dobókockaaaaa!!!". És nagyon boldogok voltak. Csipogtak, hogy én is fel akarom venni, add kölcsön egy kicsit, had bújjak bele, megfoghatom? stb., és akkor jött egy csúcs kisfiú, és azt mondta, hogy "Dobjuk el a dobókockát". Azta! Levert a víz! Az óvónéni a szempillantás töredéke alatt ott termett, és már mentette is az én kis pehelysúlyú dobókockámat a milliónyi kezecske közül. Végül is oltári jó buli volt. :)

Előző este 9 körül jutott eszebe, hogy vinni kellene egy kis sütit. Ez lett belőle:

Egy gigantikus vaníliás karika meggylekvárral töltve és színes cukorkákkal ékítve. El is fogyott :)

"Régi" dolgok

"Régi" dolgok után kutakodtam a gépemen. Szerettem volna összegyűjteni egy csokorra valót azokból a képekből, amiket eddig varrtam. Siralmas és lehangoló a végeredmény! 1. Alig készítettem fotókat a játékaimról. 2. Ami le van fényképezve, annak totál amatőr a minősége. 3. Ha véletlenül jó a minőség, akkor tuti, hogy bele kell nyúlni mégis képszerkesztővel, mert vagy látszik a háttérben valami oda nem illő dolog, vagy a kontraszt nem elég, vagy a képkivágás, vagy..., vagy..., vagy.........:) és még ezer "vagy". Ráadásul, most, a karácsonyi készülődés közepén szembesülök azzal, hogy újra beleestem abba a hibába, hogy egyszerre akarok mindent. Mert nem bírom ki, és párhuzamosan csinálok vagy 4-5 különböző dolgot. A kötények készen vannak, de a girlandokból csak a figurák. A koszorúk félkészen várják zokszó nélkül, hogy befejezzem őket. A képkeretekből nem lesz semmi, a horgolt díszek "alkatrészenként", az adventi naptár meg csak "papíron" van kész. Azon gondolkodom, mi lenne, ha egyből a Húsvétra készülnék........:D Szerintetek befejezném húsvétig mondjuk a nyuszis-tojásos ajtódíszt? JÁÁÁÁJJJJJ, nem elég egy nap 24 óra!!!!!

Lovacskák

Sokan szeretjük az állatokat, gondolom, a lovakat is sokan kedvelik. Még ha nem is sikerül testközelből összeismerkedni egy paripával, akkor is vonzódunk ezekhez a hatalmas, szépséges teremtésekhez. Én legalábbis odavoltam értük, attól a pillanattól, hogy gyerekfejjel elolvastam Anna Sewell Fekete szépség című könyvét. Meg voltam babonázva, rajzoltam a lovakat, bújtam a lovas könyveket, és életem egyik legnagyobb élménye volt, mikor kb. hatodikos koromban osztálykiránduláson egy egész ménest simogathattam. Szuper volt! Aztán elfelejtettem az egészet, kinőttem a lovas bűvöletből. Hanem aztán, történt, hogy vártuk a férjemmel az első gyerekünket. Természetesen nekiálltam mindenféle babaholmit készíteni. Gondoltam, játék is kell majd a gyereknek. De hát mit tudtam én, milyen pici dolog való egy bébi kezébe...... Mindenesetre akkor csináltam az első lovacskát, Atinak. Színes mintás rongyból,fonálfarokkal. Olyan picurka ló lett, hogy még egy kisbaba is meg tudta szorítani, fel tudta emelni. Valahol megvan még a padláson, ha megtalálom, lefényképezem. A különlegessége az volt, hogy a bélésébe tettem egy darabka nagyon hangosan zörgő fóliát. Ati piszkosul élvezte, hogy minden szorításánál "hangot ad" a kis játéka. Meg rághatta is nyugodtan, semmi perc alatt ki lehetett mosni, ha már túl nyálas volt. Mikor nagyobbak lettek a fiaim, szerettem volna venni nekik olyan botos lovacskát, ami egy lófej, seprűnyélen. Hát, azt hiszitek, lehetett ilyen játékot kapni??? Naná, hogy nem! Varrtam egyet (ami tök béna lett, de a fiúk imádták), aztán még vagy tízet, aztán még többet és többet. Egy egész lófarm lett a gyerekszobából! Lettek szépek, és nem túl szépek is. Mindenesetre gyakoroltam eleget! Jutott belőle az oviba is néhány. Most meg látom, hogy több változatban is megvásárolhatók az enyéimhez hasonló lovak itt-ott. Végre, valami fiús játék, amivel kirohangálhatják magukat a gyerekek! :) Mondjuk, és simán csináltam lányos lovakat is, mert úgy vettem észre, a kislányok pont olyan élvezettel nyargalásztak ezeken a lovacskákon, mint a fiúk! Nemrégiben újra készült egy-két lovacska, a barátnőmnek. Illetve egy pinduri a barátnőm barátnőjének ( :D), meg egy rohangálós a barátnőm kisfiának. Megmutatom, de csak titokban, mert még nem kapta meg a jogos tulajdonosa......

A dátum minden kép alján totál rossz, de ez ne tévesszen meg senkit! Csak be kellene állítanom a fotómasinán, de erre most nincs időm....:)

Újult erővel

Hát, vége az ünnepnek. És az őszi szünetnek is. Kicsit mintha fáradtabb volnék, mint előtte. Ez hogy lehet?
Életem első őszi szünetét töltöttem most a gyerekek jóvoltából. Kicsit belezavarodtam, és úszom a tennivalóimmal.
Ma, hogy végre rendesen nyitva voltak az üzletek, eljutottam a helyi miniröltex-be is, ahol 3 másodperc alatt bevásároltam a karácsonyi projekthez hiányzó létfontosságú alkotóelemeket. Egész egyszerűen piros, és zöld cérnát vettem. Pont ez tudott elfogyni, amikor a legeslegjobban kellenek. Készülnek a karácsonyi kiskötények, a koszorúk, ajtódíszek, képkeretek, és girlandok. Legszívesebben egyszerre csinálnám mindet, pedig még a talpmasszázs szőnyeg képeit sem szedtem össze. Az a csodás szőnyegecske már hetek óta elkészült, megígérem, hogy az lesz a következő, amit lefotózok.
Itt volt a tesóm, választott egy babzsák kulcstartót, aminek nagyon örültem. Sajnos itt maradt az előszobában, ezért őrizgetem még, amíg újra találkozunk! Akka ezt neked üzenem, és még azt is, hogy a talpmasszázs-szőnyeget megcsinálom férfi-változatban is, ha akarod titokban!
Na, mára ennyi. Holnap varrok és fotózom :)

Timcsinek köszönet a vicces képért!!!!


Így fog kinézni az óriásplakát a rongybabámról :) Hogy tetszik?

Lekvár

Azt szeretném csak elmesélni, hogy van, amikor varrás nélkül is lehet egyedi ajándékot készíteni.
Nem épp játék kategória, de gyerek-felnőtt, kicsi-nagy egyformán örülni tud egy ilyen kis meglepinek.
Akik ismernek, tudják rólam, hogy az a fajta vidéki lány vagyok, aki büszke a vidékiségére. Ezért, pl. ha épp rajtam kívül egyetlen teremtett lélek sincs, aki megenné a lekvárt, én mégis ragaszkodom ahhoz, hogy minden évben, gyümölcsszezonban, még ha csak két üveggel is, de főzök lekvárt!
Ez valami kényszer nálam, nem bírom megállni. Pedig higgyétek el, tök fölöslegesen csinálom ezt a lekvárkavarósdit, mert a férjem egy kanállal sem kér, a fiaim meg rá sem bírnak nézni ezekre a finomságokra. Tavalyelőtt befőztem egy fél feketeribizli farmot, előtte egy málnaültetvényt, meg egy vájling sárgabarit. Tavaly már "csak" birslekvárt csináltam (magamnak, és naggggyon sok lett, sokk lett:))
Most a hagyomány kedvéért, meg mert vigyorogtak rám a hatalmas, gigantikus méretű,szinte már nem is valódinak kinéző birsek a zöldségesnél, hát, elgyengültem, és vettem 3 darabot! (nem vicc, három darab majdnem két kiló volt!).
Vettem még egy kevés piros áfonyát, mert még sosem kóstoltam "nyersen" azelőtt. (Bitang rossz, többé nem vágyom rá.)
Na, a "siker" nem maradt el itthon. Természetesen (hiába minden kampány, lelkesítő beszéd és egyebek....) nem kellett az áfonya meg a birs senkinek. Hát azt már kitaláltátok mind, hogy a fazékban végezték a szerzeményeim. De ezúttal együtt! :)
A végeredmény gyönyörű babarózsaszín lekvár lett, és ráadásul nagyon finom.
Gondoltam viszek belőle a barátosnémnak, aki nagy-nagy konyhaguru, és sokkal jobban ért az efféle dolgokhoz.
Varrás nélkül tettem egy szép rongyit a fedő tetejére, meg újrahasznosítottam egy parafadugót, mert az illik
a barátnőm konyhájába. Kicsit fiús lett a végeredmény, ezért megpróbáltam enyhíteni a dolgon egy rózsás illatpárnával. Na, most jönnek a képek:

Mindenkit puszilok!

Üzenet a palackban

Kedves Olvasóim!

Többen jeleztétek, hogy nem tudtok megjegyzést közzétenni. Hála az informatikus világ remek mesterének, a férjecskémnek, megoldódott a probléma.
Elvileg mostantól működik a hozzászólás funkció. Ne fogjátok vissza magatokat! :)

Mindenkinek szép ködös napot!

Üdv.:

Babzsákos

Beanbag-beanbag on the floor, in the air, on your head, under your feet, in your hand, kick it, throw it up, catch it, dance!

Képzeljétek, nemrég láttam egy műsort a tévében. Sajnos (mint mindig), épp a vége felé sikerült odakapcsolnom. Arról szólt az utolsó pár perc a műsorból, hogy az USÁ-ban a babzsákozás egy komoly sport. Olyan, amit a fiatalok űznek. Eszméletlen ügyes trükköket tudnak csinálni kis méretű babzsákokkal. Az a játék lényege, hogy a lábfejükön tartják a zsákot, majd "feldobják", és elkapják. Nem szabad leejteni, és az nyer, aki a legtovább bírja. Közben trükköznek, szinte táncolnak! Nagyon viccesen néz ki, de gondolom kicsit sem könnyű! Kipróbáltam! :D

Isssszonyatosan bénán csinálom! Ez nagyon-nagyon nehéz sport :)

Churchill hogy mondta? Csak semmi sport? :)

Viccelek, a sport fontos! Azért vagyok én ilyen ügyetlen, mert nem sportoltam eleget.

Képek a "varrodából"

Ilyen még nem volt.
Még csak október van, és nálam már alakul a Karácsonyi Hangulat!
De miért? Ilyenkor még eszembe sem szokott jutni, hogy közeleg az ünnep.
Csináltam egy pipacsos ajtódíszt. Nyár eleji színekből állt össze, nyári virággal.  Mégis a karácsonyi dekorációk közé kívánkozik, nálam.
Huh, Karácsony-mániában szenvedek......

Illatpárnák is készültek. Levendula mintásan, fahéj illattal. A fahéj is karácsony, de végülis hiába csináltam volna menta vagy narancs illatúra. Az is lehet karácsonyi! Csak a levendula nem.

A kulcstartót elfelejtettem lefényképezni. Egy bazi nagy piros száj lett. Nem vagyok vele megelégedve, biztos ezért felejtkeztem meg róla....Csinálok egy jobbat.

Bevásárlószatyor kislányoknak:

Back to the beginning

Született ma néhány apró kütyü a "varrodámban". Mindenféle fölösleges dolog, ami nélkül nem lehet élni. Ajtódísz, illatpárna, kulcstartó, ajándék tarisznyaféleség egy kedves kisfiúnak.
Képek is lesznek, felteszem....
Van nekem a Báti fiam, a kisebbik. Ő is szeretett volna egy "tarisznyát". Kötöttem neki egy zsákféleséget, varrtam rá hosszú fület, és kész is lett. Hirtelen nem tudta, minek nevezze a képződményt. Kis gondolkodás után kibökte, hogy ez az izé a "tacskó". Kérdeztem, hogy miért, olyan mint egy kutya?
Erre azt válaszolta: hát nem anya, csak se nem táska, se nem zacskó. Ez csak egy tacskó......
:D
Tacskóról jut eszembe, hogy elfelejtettem megemlékezni az öltéshossz beállításáról. Ez nem lényegtelen!
Ha vastag anyagot varrtok, vagy sok réteget, használjatok min.3-as, max 4-es öltéshosszt.
Szimpla, vékonyka anyagoknál 2-est, vagy 2,5-est. Szebb lesz az eredmény, ha ezzel is mahinál az ember.
Folyt.köv.

Kedves Emre! 

Neked küldjük a most következő képeket! Üdv Magyarországról!!! :D

Pont egy hete, vasárnap sétáltunk estefelé Bátival. Akkor mesés volt az idő.
Ilyen szép helyen élünk:

Dráma a konyhámban!!!!

Eszméletlen!
Ha nem látom a saját szememmel, nem is hiszem el!
Mindig gondoltam, hogy csodás és fura képességekkel rendelkezem. Olyasmikkel, amiért a középkorban simán máglyára vetettek volna a népek. Van néhány ilyen "rejtett képességem", amivel naponta szembesülök, ezért nem lepődök már meg rajta (pl. a gondolatolvasás. Vigyázzatok!!! :)))) De ma valami olyat villantottam, ami igazán meglepett!
Sütöttem egy SZÜRKE kenyeret.
Nem tévedés, márványszürke kenyeret sikerült elővarázsolnom a kenyérsütő gépből.
Erősen törtem a fejem, hogy vajh' minek köszönhetem ezt a remekművet. Nem emlékeztem arra, hogy szürke lisztből épp boszorkánykenyeret szerettem volna készíteni, vagy hogy az lenne az új dizájn, hogy a gyerek fekete temperájából öntök egy kicsit a tésztába, csak hogy ne legyen uncsi a vacsora........
Persze nem kellett sokat játszanom a Miss Marple-t. Sajnos nyilvánvaló a helyzet:
a kenyérsütőm megadta magát. Illetve csak a keverőlapát és a tartály.
Hosszú-hosszú évek után a teflonbevonat a mai napon csodásan "belemorzsolódott" a nyers tésztába, majd bele is sült. Brrrrrrr, áááááááá. Olyan szomorú vagyok! Imádtam a házi kenyeret. IDÁIG!
Ez a kenyérsütőgép kész életveszély!
Vagy a teflonkenyér egészséges kaja?
Na, megy ahová való: irány a kuka!

Dokumentáltam az eseményt fényképekkel. Később kiposztolom ide szégyenszemre mind!


Háhááá! Itt a kép! Nézzétek:

Botrány! Koszos kenyér.