...a történethez csak annyit mesélnék el, hogy a felvételin kérdezték, mit szeretne énekelni. Tök lazán közölte, hogy ő Elvist énekel.(legnagyobb kedvencünk) :D nagy-nagy röhögés volt, kérték a tanárnénik, hogy egy magyar népdal legyen inkább. Ata mondta, hogy ő azt most nem énekel, inkább leül. Paff. Aztán jött Báti, ő SEM akart énekelni, de korrektül letapsolta a ritmusgyakorlatokat. Újra Ati következett, énekelt valamit (nem ismertem a dalt) egész szépen, nagy-nagy átéléssel (ezt hogy tudja csinálni? egy pillanatra sem jön zavarba, csukott vagy inkább félig lehunyt szemmel "előad"), majd szólt, hogy ő igazából hegedülni szeretne. Pontosabban hegedűzni, mert ő már látott olyat és az tetszik neki, és ő csak azt és csakis a hegedűt, punktum. Hú, nagy csönd lett, könnybe lábadt szemek, majd egy csöndes kérdés még, és el volt intézve, Attila bekerült a hegedű-tanszakra.(van még mit tanulnom, így kell érvényesülni...). Pedig azt hittem, gitározni akar majd (toljuk alá ezerrel, de nem vevő rá). Bátesz még nem választott hangszert, korai, főleg ilyen ízléssel ......... :) jó a kislány! Ja, amíg arra vártunk, hogy énekeljenek, a tanárnéni feldobott vagy 15 féle dalt, amit ismernek a gyerekek. Kivétel nélkül mindegyikre rávágták az enyéim, hogy fogalmuk sincs ezekről. Égtem, mint Spongyabob Bikinifenék tetején délben. Hazafelé meg végigdalolták az utcán a teljes listát, amit ott kellett volna a felvételin. Na, ilyenek a gyerekek!
Végül itt egy vicces kép:
Saját termesztésű kereszt/metszet ;)
made by cukkini in water scarcity,
igazából szégyen és gyalázat, ezt nem kéne mutogatni.
+1 a szív-kollekciómba. Bátesz nem nagyon eszik kenyeret, ez véletlenül lett ilyen, nem is szereti a kenyeret:
Ezt pedig csak a kuriózum kedvéért:
Padlizsánvirág (alias török paradicsom, ami különben egy burgonya-féle, nem pedig paradicsom-rokon, de mindegy), most látom életemben először.