Apa, az ötletgyáros.....

Képzeljétek kedves Olvasóim, volt ez a kis bugyuta ötletem, a Babzsákgyár.
Úgy kezdődött, hogy itthon ezer számra gyártottam a fiaimnak, az ovinak, a barátok és ismerősök gyerkőceinek a babzsákokat. Ezért elneveztem magam babzsákgyárosnak. Meg más egyszerű játékokat is varrogattam, amihez egy varrógépen és némi textilen kívül szinte semmi más nem kell.
Most, hogy kicsit több a szabadidőm, elhatároztam, hogy újra belekezdek a babzsákgyártásba, mert imádom ezeket a kis színes, zörgő zsákocskákat (az csak duma, hogy a gyerekeknek kell! ......lebuktatom magam :) ).
Soha nem gondoltam volna, hogy ebből mást is ki lehet hozni, pláne nem gondoltam, hogy a férjuram újabb és újabb ötletekkel fogja megspékelni ezt a témát! Ő az informatika világában van otthon, ráadásul valódi városi ember. Nem várnám Tőle, hogy akár csak vicc szintjén komolyan veszi a kedves neje (ez vagyok én) agymenéseit. De lám!!!!! szállítja az ötleteket rendületlenül, egyiket a másik után.
Na, most ott tart a dolog, hogy készül a honlapom, és mit gondoltok, miről fog szólni?

A történet érdekessége az, hogy egyszer beszélgettünk egy családi szalonnasütögetés közben. Apukám azt mondta, hogy a családokban általában az egyik gyerek továbbviszi az egyik szülő mesterségét. És hát sajnos ez a mi családunkban nem így van!
Édesapám hajdanán rengeteg játékot gyártott. Főleg fiús dolgokat. Autót, repülőt, kis vonatot, homokozót. Hatalmas vasdarabokból készültek az alkatrészek öntőformái, ezekben formálódtak ki az alkotóelemek, amiket össze is kellett szerelni. Milliószor ugyanaz a művelet, színtiszta kézi munkával. Kb. mint egy munkatábor, úgy nézett ki a folyamat, de néha én is segíthettem. Beálltam rabszolgáskodni, mert nem volt kötelező, viszont jó móka volt. Ilyenkor lehetett jókat beszélgetni, röhögcsélni, és totálisan kikészülni a monotóniától. És versenyezni magammal, hogy meddig bírom még a felhólyagosodott ujjacskáimmal a munkát. Játszottam a kemény kiscsajt, aki addig nyomja a melót, mint a felnőttek! De jó volt :)
Aztán én ezen elgondolkodtam, mármint amit Apu mondott.
Eredetileg aranyművesnek tanultam (ott a fém megmunkálása). Repültem is néhány évig utaskísérőként (itt a játékrepülő). Végül miután nem kaptam olyan játékot a gyerekeimnek, akik fiúk, mint amilyet szerettem volna, hát elkészítettem magam........
Mindezekből levontam egy hatalmas következtetést : szerintem én örököltem a szüleim hivatását.
Ti mit gondoltok?


Üdv.:
 Babzsákgyáros