Maradékok

Nyári képek, amik lemaradtak, de ami késik, nem múlik :)

Ez egy kicsit féloldalas szív, az aszfaltúton összehordta a szél a tuják lehullott levélkéit. Még Agárdon fényképeztem. Nem túl jó, de azért beteszem a szív-gyűjteménybe.

Itt egy fantasztikus látvány tárul elénk! Legyez ez egy szégyenfal.Csak mondom, hogy a férfiak is tudnak annyira bénán parkolni, hogy az már fáj.
Egyszerre érkeztünk a képen látható csávóval a parkolóba (az ezüst autót kell nézni). Jól látszik, hogy rengeteg hely van, legalább 20 autónak. Jött a fazon, és leparkolt :)
A fekete autó már ott állt. Ezüstke mellé is állhatott volna, vagy egy-két hellyel távolabb, merthogy eléggé nagy autók, és hát egymás mögött nem túl kényelmes....., tutira kényszeres a csávó, rendmániás. A legkisebb rendelkezésre álló teret is kitölti!
Na, ezért járok Efivel. Neki már mindegy, elöl-hátul lehúzták a parkolótársak, a piros autóm fehér csíkos. Volt olyan munkahelyem korábban, ahol a saját kollégáim a saját céges parkolóban gyalulták le teherautóval az én kis bogárkámat. Iszonyatosan bunkók egyes emberek, még akkor is, ha saját maguknak okozna kárt. Vagy csak simán hülyék?
Ti mit gondoltok?

De azért jó hír is van! Ilyesmiket látni itt mifelénk, ha sétálunk:

 Ez a gomba egy utcára ültettet fa tövénél tanyázott. Egy csoda, hatalmas, nagyon szép, csak a fajtáját nem tudom.
Plusz még ezek a kikericsek! Bicajoztunk a fiúkkal tegnap délután. A Duna mellett van egy töltés, annak az oldalában terem most egy egész rétnyi ebből a szigorúan védett gyönyörűségből:

Őszi kikerics

A valóságban sokkal lilább, de csak a telefonnal fényképeztem, így nem jött ki az egyébként gyönyörű szín.