Kaptam egy meglepit!

Kaptam egy kedves díjat! Én!!! :) Adrikától! Aki egy eszméletlen csaj, oké, a barátnőm, de érdemes megismernetek, hihetetlen kalandos az élete. Most épp a francia óceánparton él két kis porontyával, a férjével, meg a csúcs történeteivel, amiből megtudhatjátok, milyen kisgyerekes magyarnak lenni azon a meseszép helyen, ahol a látszat ellenére szintén nincs kolbászból a kerítés. Humor, széles látókör, rugalmasság és eszeveszett életerő árad onnan haza hozzánk, amit imádok! Nem beszélve a meseszép illusztrációkról, melyeket Adri saját kezűleg prezentál.
Nem épp tegnap volt, hogy megkaptam ezt a kedves díjat, de még csak most jött el a pillanat, hogy idefigyeljek kicsit, mert a Fiúk ma a Mamánál alszanak!!!! Ilyen eddig csak egyszer fordult elő. Oltári nagy siker volt. Ezért kellően be voltak pörögve, alig bírtam velük, annyira menni akartak. Egész délután itt álltak sorban az ajtóban HÁTIZSÁKOKKAL! Telepakolták pizsivel, fogkefével, Sam-el (ágyba való bölény), BüdösTakival (kisbaba kori kedvenc takaró), műanyag puskával, Lego bábukkal, meg még sok egyébbel, amit már nem néztem meg, és nyaggattak, hogy induljunk már. Ezt csak azért írtam le, hogy átérezhessétek, mennyire jó dolgom van ma :D .Egyedül vagyok, és írhatok.  Imádom Őket, de azért jó kicsit "szusszanni".
Visszatérve a díjra

amely itt látható, és nagyon szépen köszönöm! El kell hogy mondjam, hogy nagyon meglepett, és nagyon kedves tőled Adrika!
Hagyománya van a díj továbbadásának, mégpedig a következőképpen:
Olyan bloggereknek adom át, akiket különösen kedvelek, és 200-nál kevesebb olvasójuk van.
Fölteszek egy kérdést a díjazottjaimnak (amire nem kötelező válaszolni), és felkérem Őket, folytassák a hagyományt!
Nohát, tőlem azt kérdezte Adrika, hogy mit álmodtam legutóbb, vagy hogy mi a visszatérő álmom.

Visszatérő álmom van ugyan, de kicsit mindig másképp jelenik meg. A lényege az, hogy észreveszem, hogy tudok repülni. Először megrémülök, majd elkezdem próbálgatni, meddig tudok felemelkedni. Aztán álmomban is rám tör a tériszony (ami azért enyhén szólva bizarr, lévén hogy évekig sztyuárdeszként ((szépen írtam? Papám mindig azt mondta, itt ez a csuárdesz unokám :)))) dolgoztam a Malévnál), és akkor igyekszem leszállni, és többé nem felemelkedni. Jobbik eset álmomban, ha a repkedést a nappaliban végzem, mert akkor a plafon "megvéd". Legutóbb a hátsó kertben repkedtem egy kis lepedő és a szél segítségével, és tökre féltem, hogy átrepülök a szomszédhoz, nehogy már kerítést kelljen másznom......:) nade, hogy legutóbb mit álmodtam? sötét, barátságos helyen voltam, valahol házon kívül. Odajött hozzám egy kiskutya, azt akarta, hogy simogassam meg. Lehajoltam hozzá, megsimogattam. Aztán jött a kutyus gazdája, és elvitte. Hát, ennyi.

Nekem két kedvenckém van, Timcsi a feketegyongy.blogger.hu és a facsén a Keratív Szép Világ művésznője. Bár  a blogra Timinek is csak kevés ideje jut, ami miatt imádom, az az, amit Ő képvisel. Csodás szakmája van, sok-sok apró mozdulattal képet alkot mindenféle egzotikus és honos fákból (szóval intarziaművész). És nagyon jó a humora, még a blogneve is egy szójáték, amit csak azért tudok, mert egy kis ideig együtt dolgozhattunk, és megismerhettem. Szóval Timcsi, Neked dobom a díjat!
Másik kedvencem Babobead! Tűz, olvadó anyag, színek kavalkádja, és gömbölyded fényes kis kincsek, amit nézni is gyönyörűség! Biztos az ötvös múltam miatt ragaszkodom ennyire a tűzhöz, a rideg, de elolvadó természetes anyagokhoz. Biztos a számomra legtökéletesebb forma látványa az, ami Babobead műveiben ennyire megfog. Biztos sokan csinálnak még üveggyöngyöt, de nekem akkor is Ő a legkedvencebbem!
Kedves Babobead, bár tudom, több mint 200 követőd van, mégis Neked szeretném adni a díjat. Nagyon klasszak a munkáid, és azt gondolom, megérdemled, hogy még többen felfigyeljenek Rád!

Kérdést is felteszek: Ha nem azzal foglalkoznál, amivel most foglalkozol, akkor mit szeretnél még csinálni?

Én pl. azt gondolom, hogy szívesen lennék még fodrász, ami persze nem leszek, de azt hiszem, szeretném azt a szakmát is. :) Ja, és ahogy öregszem, egyre jobban bánom, hogy nem lettem angoltanár. Akkoriban nem bántam nagyon, de most mégis azt hiszem, nem is lett volna rossz.....