2013. november 22., péntek

A mesternő alkot :)

De még mekkorát! ezt nézzétek! Egy fantasztikus pillanatban sikerült elkapnom a lényeget. Már épp elpattanni készült a tű, de még egyben volt, amikor megálltam varrás közben. Óriási véletlen, hogy meg tudtam örökíteni, hogy néz ki a tű, mielőtt ketté törik. Varrás-szakmailag elég blama, ilyet csinálni barbárság. Viszont a képek miatt úgy érzem, mégis megérte:










azért sikeresen elkészültek Nyihaháék :)


Ezt csak viccből tettem ide. A kicsi fiamék tanulják a számokat a suliban. Írnak is. Bátesz annnnnyyyiranagyon gyakorol, hogy még a lehullott cérnamaradékból is kiformázta a kedvenc kettesét a koszos vágódeszkán. Nekem nem is volt kedvenc számom elsőben......

2013. október 13., vasárnap

Egy kis gyors "mindentegybe"

Hú, rettenetesen el vagyok maradva. Szerencsére hamarosan lesz pár nap szabim, és legalább a lovacskákat elkészítem, amiket kb. 1 hónapja csak fejben dédelgetek.
Addig is, isteni szerencsém van! Volt a nyári rettenet, aminek ez lett az eredménye. Na most, hogy bemenekítettem a jószágot télire, nekiállt virágozni, ami azért nagyon szupi, mert végre megtudjuk, miből lett a  "cserebogár" . :D hát, fantasztikus! Mutatom:



Eszméletlenül néz  ki! Ez a virág (háttérben egy kicsi bimbó).


Idén ültettünk céklát. Gyönyörű egy dolog, és finom is volt. Annyira szép ez a növény, hogy nem bírom ki, ide kell tennem:





És ma voltunk kirándulni, kisvasúttal, nagy erdőben, sok gombával fűszerezve. Ezt is meg szeretném mutatni.



ebbe a gombába "belehalt" egy kis légy, nem esszük meg :)













Kisvasút








 Plusz még nyár végén történt, hogy hozzánk tévedt ez a kis imátkozó sáska. Cuki:










Mosolyog :)








2013. október 3., csütörtök

Szeretettel köszöntöm Indonéziai olvasóimat!

Dear readers from Indonesia,

My warm welcome for You on the other side of this wonderful Planet!
Have a good time with 'us' on my blog!

  & 


2013. szeptember 22., vasárnap

Maradékok


Nyári képek, amik lemaradtak, de ami késik, nem múlik :)

Ez egy kicsit féloldalas szív, az aszfaltúton összehordta a szél a tuják lehullott levélkéit. Még Agárdon fényképeztem. Nem túl jó, de azért beteszem a szív-gyűjteménybe.

Itt egy fantasztikus látvány tárul elénk! Legyez ez egy szégyenfal.Csak mondom, hogy a férfiak is tudnak annyira bénán parkolni, hogy az már fáj.
Egyszerre érkeztünk a képen látható csávóval a parkolóba (az ezüst autót kell nézni). Jól látszik, hogy rengeteg hely van, legalább 20 autónak. Jött a fazon, és leparkolt :)
A fekete autó már ott állt. Ezüstke mellé is állhatott volna, vagy egy-két hellyel távolabb, merthogy eléggé nagy autók, és hát egymás mögött nem túl kényelmes....., tutira kényszeres a csávó, rendmániás. A legkisebb rendelkezésre álló teret is kitölti!
Na, ezért járok Efivel. Neki már mindegy, elöl-hátul lehúzták a parkolótársak, a piros autóm fehér csíkos. Volt olyan munkahelyem korábban, ahol a saját kollégáim a saját céges parkolóban gyalulták le teherautóval az én kis bogárkámat. Iszonyatosan bunkók egyes emberek, még akkor is, ha saját maguknak okozna kárt. Vagy csak simán hülyék?
Ti mit gondoltok?







De azért jó hír is van! Ilyesmiket látni itt mifelénk, ha sétálunk:




 Ez a gomba egy utcára ültettet fa tövénél tanyázott. Egy csoda, hatalmas, nagyon szép, csak a fajtáját nem tudom.
Plusz még ezek a kikericsek! Bicajoztunk a fiúkkal tegnap délután. A Duna mellett van egy töltés, annak az oldalában terem most egy egész rétnyi ebből a szigorúan védett gyönyörűségből:

Őszi kikerics










A valóságban sokkal lilább, de csak a telefonnal fényképeztem, így nem jött ki az egyébként gyönyörű szín.